Prof. Dr. Bukovics tábornok, a tudományos Mészáros Lőrinc
Prof. Dr. Bukovics tábornokról már 22 napja nem tudjuk, hogy van-e honosított egyetemi diplomája és kandidátusi fokozata.
Nézem, nézegetem Bukovics tábornok önéletrajzát, és elfog az irigység. Hát bizony, nekünk, egyszerű, mezei, földi halandóknak még egy PhD fokozatért is keményen meg kell dolgozni, de lám-lám, Bukovics tábornok milyen szédítő magasságokba tudott emelkedni nulla tudásával és teljesítményével. Lassanként rájövök, hogy biztosan tud ez az ember valamit, amit mi nem. Izgatottan nézem ennek a tudományos szappanoperának a jeleneteit, becsszóra jobb, mint a Barátok közt.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem honlapján olvasható Bukovics tábornok titkosított diplomamunkája, és kandidátusi disszertációja, így első ránézésre szinte egyformák, lehet, hogy ikrek, vetődik fel bennem a kérdés, de második ránézésre már látom, hogy a kandidátusi egy picikét ki lett kiegészítve. Érdekes egy „itt a piros, hol a piros” játék ez, hogy a nézők szem elől tévesszék az okiratokat, amelyeknek azt kellene bizonyítaniuk, hogy Bukovics tábornok egyetemet végzett diplomás, és kandidátus. Ki dugta el, és hová, Bukovics tábornok okiratait, és miért nem adja elő? Rá se merek gondolni, hogy esetleg valami hibádzik bennük.
Bukovics tábornoknak élete során legalább négyszer kellett bemutatnia ezeket az okiratokat: amikor habilitált, amikor egyetemi tanárrá nevezte ki a lelkészképző főiskola, amikor akadémiai doktor lett, és amikor a doktori iskola vezetőjévé választották. Mit adott oda, ha titkosak voltak? Ha nem adott semmit, akkor mi alapján fogadták el, hogy van egyetemi diplomája, és kandidátusija? Bukovics tábornok zsenialitását elképzelve, valószínűleg úgy tett, mint a lány a mesében, hogy hoztam is meg nem is. Egyáltalán, van élő ember, aki látta ezeket a dokumentumokat? Ha van, kérjük, hogy jelentkezzen!
Az MTA a 80-as években nem adta könnyen a kandidátusi fokozatokat, ezt nagyon is jól tudják azok, akik akkoriban kandidáltak. Nem volt elég a 10-15 éves komoly egyetemi oktatói-kutatói teljesítmény, a TMB ügyintézőinek még udvarolni is illett, virággal, bonbonnal. Vajon Bukovics tábornoknak az MTA tényleg honosította a gagyi szovjet kandidátusiját, amit a szovjet felsőfokú technikum után négy év alatt lapátolt össze, levelező szakon? Mélységes csalódással töltene el, ha ez igaz lenne!
Az MTA az akadémiai doktori fokozatokat se adja bagóért. Az akadémiai doktori pályázatnak már a beugrójához is komoly nemzetközi elismertség kell: publikációk rangos külföldi folyóiratokban, vendégprofesszorság külföldi egyetemen, előadások nemzetközi konferenciákon, tagság nemzetközi szervezetekben, és még sok egyéb. Ehhez nem elég egy halandzsa doktori disszertáció. Az akadémiai doktorokról három testület is dönt: a bizottság, az osztály, végül a Doktori Tanács, közben habitusvizsgálók és bírálók hada vizsgálja a jelölt tudományos munkásságának minden apró részletét. Bukovics tábornok ennyi embert, mint egy Cipolla, csak úgy, könnyedén hipnotizált? Hiába, na, mégis csak tud valamit!
És miért hallgat, mint hal a szatyorban, a Wesley János Lelkészképző Főiskola? Azért mert a teológus egyetemi tanárok kinevezésébe a MAB és az Oktatási Minisztérium nem szólhatott bele, egy utcáról behívott embert is kinevezhettek egyetemi tanárnak? Hát ez már csak így megy a haverok között? Halkan merem csak kérdezni, mégis, nem volt erre valami belső szabályzat? És ki fogja a lelkészképzőt felelősségre vonni? Vagy minden csoda három napig tart? Oda se neki, a média előbb-utóbb úgyis megunja, és talál magának más témát, úgyis bőséges a felhozatal korrupciós ügyekben?
Bevallom férfiasan, Bukovics tábornok engem egyre jobban lenyűgöz. Nem mellékesen, szórakoztatóbb, mint Rejtő Jenő figurái.
A minap ráakadtam a neten az előadására, amit az NKE 2012-ben rendezett tudomány napi konferenciáján tartott, „Gondolatok a közigazgatás tudományos megalapozásáról” címmel, és aminek az apropója az volt, hogy Bukovics tábornok, a közigazgatás-tudományi doktori iskola újdonsült vezetőjeként, a közigazgatás-tudomány önálló tudományági voltát bizonyítsa. Az előadása ugyanolyan halandzsa, mint az akadémiai doktori disszertációja. Hiába, vannak dolgok, amelyek soha nem változnak! Elképedek, amikor olvasom az előadását: nem volt a nagyérdemű között akkor valaki, aki felállt volna, és azt mondta volna, hogy álljunk meg emberek, meztelen a király? És még az egyetemi tudományos folyóiratukban
is megjelentették? Ott se volt senki a rangos szerkesztőbizottságban, aki fennakadt volna a sok zöldségen, amit Bukovics tábornok összehordott?
Néhány gyöngyszem Bukovics tábornok nagy ívű eszmefuttatásai közül.
A közigazgatást a közigazgatás-tudományban úttörő módon, matematikai-kibernetikai alapokra akarja helyezni, annak érdekében, hogy az „igényteljesülési feltételek harmonizációja” megvalósuljon, amelynek érdekében – írja - „anticipáljuk az elfogadható társadalmi-gazdasági állapot…operatív diszciplináris definícióját. E kontraintuitív…fogalmi konstrukcióval kell megfizetni az egyértelműség és az operativitás árát. A tudományosság érdekében matematikai (bár nem numerikus) jelrendszert kell találnunk, amelyben semmi sem magától értetődő.”
Később egy újabb velős megállapítás a tudomány módszertanáról: „Az elméletben a létfontosságú elem elhanyagolása lényegtelen; a gyakorlatban a létfontosságú elem figyelmen kívül hagyása életveszélyes. Az egzakt tudományban semmi sem hiteles, ami magától értetődő. A kontraintuitivitás operacionalizálása teszi a jó elméletet gyakorlattá. A tudományos modelltől életszerűséget várni értelmetlenség.”
Értjük, teljesen világos a megközelítés.
Ahol az egyetemi hallgatók államtudományokat tanulnak, már az első évben megtanítják nekik azt a legalapvetőbb tételt, hogy a közigazgatás az állam kialakulásával együtt jött létre, az államszervezet része, az egyik közhatalmi ág, amelyik összetett kapcsolatban áll a gazdasággal és a politikával. A közigazgatás társadalmi jelenség, amellyel az államtudományok, például a közigazgatási jog, az alkotmányjog, vagy a közpénzügytan, illetve, a politológia, a jogszociológia, stb. foglalkozik.
Bukovics tábornok viszont makacsul és rendületlenül kísérletezik azzal, hogy a közigazgatás működésére a természettudományokból innen-onnan átvett rész-igazságokat alkalmazza, amelyek úgy illenek a közigazgatásra, mint a tehénre a gatya.
Először a közgazdaság-tudomány matematikai irányzatát hívja segítségül, abból kiindulva, hogy, idézzük őt, a közigazgatás „a gazdasági viselkedés vezérlése, a szó eredeti kibernetikai értelmében”, és Samuelson, Nobel díjas közgazdász professzor gondolatait akarja minden áron ráhúzni a közigazgatásra. Attól, hogy a közigazgatás gazdaságszervező feladatot is ellát, könnyen belátható, hogy nem fog úgy működni, mint a gazdaság. Bukovics tábornok ennek ellenére hetet-havat összehord Samuelson professzor írásaiból, aki szegény biztos nagyokat csuklik ilyenkor. Hogy például, mi a különbség a háztartási és a társadalmi szintű gazdálkodás között, vagy, azt a matematikai modellt idézi meg, amelyik a gazdaságban a profit, a munkabér, és a földbér összefüggéseit írja le. Ennek hosszasan levezetett matematikai képletét (dv1/dp1) p1>(dv1/dp1) v 2> 0 – és ez nem vicc! - véli alkalmazhatónak a közigazgatásra.
Ha eddig még kissé homályosak voltak róla az ismereteink, most már kezd megvilágosodni az elménk a közigazgatás mibenlétéről Bukovics tábornok tudományos munkássága nyomán.
Bukovics tábornok ezután egy nagy bakugrással az Ashby-féle kibernetikai elemzés módszereire tér át, ezen belül a logikai kockázatelemzésre, a sejtautomata modellre, és a konfliktuselméletre. Kifejti, hogy „A Quorum függvény meghatározásában feltételezzük, hogy adva van a diszfunkcióleíró Boole-függvény, amelynek folyománya, hogy a Quorum-függvény nem alkalmas a rendszert érő radikális hatások következményeinek leírására, amikor a Boole-függvény logikai struktúrája változik meg. Márpedig ilyen esetek a közigazgatásban mindenütt sűrűn előfordulnak.”
Bizonyára az én hiányos műveltségemnek tudható be, hogy nem teljesen világos: mik fordulnak elő sűrűn a közigazgatásban? Úgy hangzik ez, mint a cserebogarak hallhatatlanságának elmélete. Kéretik jelentkezni az, aki a közigazgatással foglalkozik, ezt érti, és ezt el is tudja magyarázni!
A tudományos érvelés újabb izgalmas fordulata következik Bukovics tábornok írásában, amely ismét felcsigázza az érdeklődésemet: „A közigazgatás-tudomány létfeltételéül a normamentességet, az emberközpontúságot, és a nemzetközi kompatibilitást posztuálta. A következőkben a normamentességet a logikai kockázatelmélet, az emberközpontúságot pedig a logikai konfliktuselmélet fogalmi keretében vizsgálom.”
Hirtelen azonban elfog a rémület, amikor ezt olvasom: „Dahl…a közigazgatás-tudomány szükséges feltételeként jelöli meg az emberi természet jobb megértését. Itt tehát egy meglehetősen éles ellentét, mondhatni, explikálatlan fogalmi konfliktus van… A helyzet legtömörebben az etika vagy a logika dilemmájával jellemezhető. A logikai kockázatelemzés módszerei kiválóan alkalmasak etikai kérdések logikai kezelésére. Ráadásul anélkül, hogy…denotikus, modális vagy egyéb logikához kellene folyamodni.” Bukovics tábornok, állítása szerint, ezzel akarja megalapozni a közigazgatás-tudományt, bár saját bevallása szerint ez még mindig nem elegendő. Majd következik a közigazgatás normativitásáról levont következtetése: „A támogatás nélküli irányítás … kibernetikai képtelenség. Nem tudjuk, létezik-e kényszerített haladás (már a hajtott csordától eltekintve), mindenesetre ennek egzakt tudománya (számomra) nem ismeretes.”
Te jó isten, lehet, hogy nem voltam ott azon az órán, amikor a közigazgatás normativitását, azaz joghoz kötöttségét tanították nekünk az egyetemen? Vagy nem figyeltem elég jól? Még csak ismerősnek se tűnnek ezek az okfejtések, és az értelmét se tudom sehogyan sem kihámozni, pedig nagyon igyekszem!
„A katasztrófaelmélet, mint a közigazgatás elméleti iskolapéldája” című rész, sejthetően Bukovics tábornok korábbi katasztrófavédelmi munkásságából táplálkozik, és amelynek elemzését „Jótündér” már elvégezte ennek a blognak a hasábjain. Ha megfeszülök, se értem, hogy a katasztrófakezelés miért iskolapéldája a közigazgatás elméletének, az oldalakon tartó matematikai levezetéseket és képleteket olvasva, pedig egyre kevésbé világos. Tudom én, hogy a kapanyél is elsülhet, de ki látott már olyat, hogy a közigazgatás működését matematikai képletekkel írják le? Lehet, hogy a közigazgatás oktatása és kutatása kis hazánkban lemaradt valami jelentős nemzetközi tudományos trendtől?
Hiába erőltetem az agyam, arra se vagyok képes rájönni, hogy a közigazgatás tudományos megalapozása és az ISO 9001:2001 minőségbiztosítási szabvány (amelyet Bukovics tábornok egy fejezet keretében fejteget) között mi az összefüggés, magyarán, az ISO szabvány hogyan alapozza meg a közigazgatás tudományos megközelítését?
Amikor „A közigazgatás-tudomány és a jog viszonya” című utolsó fejezethez érek, elégedetten hátra dőlök, és kicsit elönt a remény, hogy végre hazai pályára érkeztem. Az agyamban addigra már teljesen reménytelenül összekuszálódott matematikai-kibernetikai modellek, képletek után végre megvilágosodik a számomra, hogy mitől tudomány a közigazgatás-tudomány. De sajnos már a bevezető állítás teljesen lehangol, és elkezdek kínosan feszengeni: „Ebben a pontban amellett kívánok érvelni, hogy a közigazgatás-tudomány, mint tudomány független a jogtól (nem a jogtudománytól, amelyet ebben a vonatkozásban élesen megkülönböztetünk magtól a jogtól.)” Egyszerre déjá vu érzésem támad, mintha egy felkészületlen hallgató közigazgatási jogi vizsgáját hallanám, aki izzad, és össze-vissza süketel, abban reménykedve, hogy az oktató figyelme ellankadt, vagy már nem bírja tovább hallgatni, és inkább gyorsan beírja neki a kettest.
Bukovics tábornok számára – ahogy írja - a jognak a jogtudományban eddig napvilágot látott definíciói túl kevésnek bizonyulnak. „Korszerűbb technikailag és egzaktabb a rekurzív definíció….Azt a kijelentést, hogy „x jogeset”, így jelöljük. J(x). Azt, hogy „x jogi döntés eredménye y” így: JDE(x,y), akkor J(y). Ez a matematikában szokványos eljárás jól alkalmazhatóak tűnik egyéb, puha tudományban is, például a jogtudományban (nem állítom, hogy alkalmazható is) Itt csak azért említettem, mert ilyen definíciós apparátussal könnyebb lenne a verbális közlés nehézségein úrrá lenni. Ez megkönnyíti a jog és közigazgatástan megkülönböztetését.” Melegen ajánljuk a bíráknak, az ügyészeknek és a jogot más területen gyakorlók számára Bukovics tábornoknak ezt a hasznos tanácsát, biztosan javítani fogja a jogalkalmazás színvonalát.
Hirtelen elfog a kisebbrendűségi érzés: nem is gondoltam volna soha, hogy a jogtudomány puha, amíg Bukovics tábornok fel nem hívta rá a figyelmemet. Ugyanakkor picit sértődött is vagyok: hát ezért tanultam érte öt évet, utána még négyet a szakvizsgáért, hogy valaki a szakmámat csak úgy lepuházza?
Bukovics tábornok azonban tartogat még meglepő fordulatokat, hát, mégiscsak igazi show-man! Elfog a nevetés, amikor egy mondattal később azt olvasom: „Jóllehet a jog és a jogtudomány elméletileg élesen különböznek egymástól, a gyakorlatban összefonódnak. Ezért a közigazgatásnak a jogtól való megkülönböztetéséhez elegendő a szemléleti modelljük – paradigmájuk – különbségeit demonstrálni. Így a továbbiakban a jog és jogtudomány kifejezéseket felcserélve használom, bár különbségüket továbbra is figyelembe veszem. …Hasonlóan járok el a közigazgatás és a közigazgatástan esetében is.”
Hogy a jog és közigazgatás lényegére mennyire sikerült Bukovics tábornoknak rávilágítania, döntse el az olvasó. Még a joghoz se kell érteni, a laikus is egyből látja, hogy Bukovics tábornok milyen zseniális összefüggésekre mutatott rá. Közérthetőbben kifejezve: megmondta a tutit a közigazgatás-tudomány mibenlétéről. Például:
„Ezzel szemben a tudományosság Popper-féle kritériumait elfogadva a tudomány… és a közigazgatástan attól tudományos, hogy alkalmazza a falszifikáció (cáfolhatóság) elvét, amennyiben olyan formájú kijelentésekre, állításokra és megállapításokra törekszik, amelyek tagadása (cáfolata) egyértelmű, és formailag (jelentésüktől függetlenül) szintaktikai, szemantikai és pragmatikai (egyszóval szemiotikai) értelemmel és érvényességgel bír.”
„A „vádlottat a Bíróság két év letöltendő büntetésre ítéli” cáfolata az eredeti jogi fogalmi rendszerben értelmezhetetlen (mert többértelmű). Ezzel szemben a „7 nem prímszám” teljesen egyértelmű (természetesen az aritmetika fogalmi rendszerén belül, az enthüménákat beleértve.) Azt, hogy a „7 prímszám” a szaknyelv cáfolhatónak, a köznyelv – és a jog is – cáfolhatatlannak tartja.”
Elképzelem, mi lenne, ha egy vádlott védője Bukovics tábornok fenti megállapítására hivatkozva azt mondaná a bírónak, hogy a két év börtön, amit a védence kapott, értelmezhetetlen, mert többértelmű, szemben azzal az állítással, hogy a 7 prímszám, ami jogilag cáfolhatatlan. Vagy: egy jogi ügy illetékességi vitájában az ügyvéd ezzel érvelne: „A tudomány fenntartja magának a jogot a tévedésre és az illetéktelenségre. Egyes bíróság lehet illetéktelen valamely ügyben, de a jog, mint olyan, mindenben illetékes, még saját illetéktelenségének megállapításában is.” (Idézet Bukovics tábornok előadásából.)
Elégedetten csettintek, amikor ezt olvasom: „A jog (a bikkfanyelv ellenére, amelyet az egyértelműség érdekében használni kényszerül) nem lehet kontraintuitív. Nem kerülhet szembe a józan paraszti ésszel, az emberek igazság-érzetével. A tudomány fittyet hány a józan paraszti észre és kitalál egy olyan jelrendszert, amelyben semmi sem magától értetődő, és ezért mindent bizonyítani, posztulálni vagy definiálni kell.” Kiderült végre, gondolom, valaki csak rájött, hogy a jog alapja és lényege a józan paraszti ész, és az emberek igazságérzete. Némi csalódás azért mégiscsak keletkezik bennem: akkor a jog nem, de a jogtudomány mégis csak fittyet hány a józan paraszti észre, ezért nincs benne semmi magától értetődő?
Bukovics tábornok végül a szociálantropológia területére is elmerészkedik a közigazgatás-tudomány mibenlétének meghatározásakor. „Szociálantropológiai gondolatmenettel megmutatom, hogy a közigazgatás a létfenntartásból, a jog viszont a fajfenntartásból eredeztethető…” Nekem a fajfenntartásról egészen más jut az eszembe, nem a jog eredete, de hát biztos piszkos a fantáziám. A létfenntartás és a közigazgatás összefüggésében azonban Bukovics tábornok felállítja korszakalkotó elméletét, amely szerint a közigazgatás már az emberré válás folyamatában, jóval a jog kialakulása előtt kialakult, akkor, amikor az ősember csoportokban elkezdett gyűjtögető életmódot folytatni. Miután részletesen ismerteti ezeknek a csoportoknak a jellemzőit, merész következtetést von le: „Ezáltal érvényesül a Berry-féle kompozicionalitás elve. A csoport egységesen kezd reagálni egy elvont szimbolikus jel hatására. Innen számítható a közigazgatás.”
Elbizonytalanodom: nekünk a jogi egyetemen nem azt tanították, hogy a közigazgatás és a jog az állam kialakulásával együtt jött létre, és hogy az ókori társadalmakban alakult ki először, sokszor már egészen fejlett közigazgatás? Nem, mégsem tudom elhinni, hogy az NKE tudományos főembere, a közigazgatás-tudományi doktori iskola vezetője összekeveri az igazgatás és a közigazgatás fogalmát! Mégiscsak lehetséges? Igazgatása egy hangyabolynak, vagy egy méhkasnak is van, de közigazgatása csak az államnak lehet.
De hogy lássuk, szegény Bukovics tábornok nem csak egyszer, véletlenül, talán kissé illuminált állapotban, követte el ezt az előadását, lehet szemezgetni egy másik munkájából is, amelyet a közigazgatás-tudományi doktori iskola kutatási projektjének keretében írt, „A fenntartható közigazgatás elmélete”
címmel. Aki még tovább akar röhögni, annak ajánlom ennek az irománynak a végig olvasását is. Csak egyet idézek belőle, a kedvencemet: „Mindenkinek van valamilyen tudomása, illetve elképzelése arról, hogy van köznapi gondolkodás („józan paraszti ész”) és van valami más is, ami ettől gyökeresen különbözik. Például igen természetes, a mindennapi gondolkodás számára, hogy a bálna, ez a tengerben élő óriási víziállat, egy halfajta. Ennek ellenére tudomásul kell vennünk, hogy a bálna nem hal, hanem emlős. Hiába tudjuk, akár tapasztalat, akár értesülés alapján, hogy például a csődörnek egyáltalán nincs emlője (még anatómiailag sem) meg kell tanulnunk, hogy a csődör is emlős. Ez nem azért van, mert van emlője, hanem mert az állatrendszertan tudománya ettől termékenyebb lesz, mint e nélkül, azaz több érvényes (igaz) állításra tesz szert. Az ilyen megállapítások ellentmondanak a józan paraszti észnek, és vannak, akik ezzel a körülménnyel nem akarnak megbarátkozni.” Ezt még Karinthy is megirigyelhetné!
Komolyra fordítva a szót, aki kíváncsi arra, hogy a közigazgatás-tudomány önálló tudományág-e, az olvassa el a Pro Publico Bono – Magyar Közigazgatás 2013/2. számában a Bukovics tábornok előadása után következő tanulmányt „A közigazgatás-tudomány helye és szerepe a tudományokon belül” címmel, Tamás András professor emeritus tollából. Szerencsére azért vannak komoly emberek is az NKE Közigazgatás-tudományi Karán.
